A feldolgozatlan múlt mindaddig visszatér, amíg még a legmélyebb rétegei sem kapnak tudatos figyelmet és értelmezést. Amíg ez elmarad, addig ugyanazok a helyzetek újra és újra megjelennek az életünkben: ismétlődések, kivetülések formájában. Ennek oka, hogy csak azt a mintát ismerjük, és ösztönösen ott próbálunk gyógyulást találni, ahol egykor a sérülés ért minket.
Ennek következtében hasonló fájdalmakat élünk át újra meg újra, egészen addig, amíg el nem jutunk a mélypontra, ahol már nem kerülhetjük el a saját vakfoltjainkkal való találkozást. Addig azonban ugyanazokat a mintákat játsszuk újra, újra és újra.
